Az gyermekről és Szerencséről.

Mikoron egy gyermek alunnék egy kútnak az karéja mellett, hozzá mene az Szerencse, fel költé őtet és mondá neki: Kelj fel, és menj el hamar innét, mert ha csak egyet fordulandasz, a kútba esel ottan, és annak utána nem a te tudatlan voltodat, hanem engem kezdesz vádolni és feddeni.

Értelme.

Gyakorta bínen jő emberre oly fereferencse, Kibe egy szálnyira sem bínes a szegén Szerencse, Azért önnenmagát ki mind meg tekintse.