A békákról és az ő királyokról.

A béka nép, mikoron szabadságba volna, könyerög vala Jupiternek, hogy királt adna nekik. Jupiter neveti vala a békák reménkedését, amazok kegyig untatják vala az királyért őtet, mind aggyig, míg nem vete nekik egy nagy tőkét alá mennybél. Mely nagy zúgással bele zsuppana a vízbe. Előszer megfélemlének tőle, de az után ugyan hátára szökdösnek vala, és meg csúfolják vala. Ismeg el untaták Jupitert, hogy adna oly királt nekik, ki ugyan vitéz és maga bíró volna. Adá Jupiter az eszterágot nekik, mely ugyan vitéz módra jár vala köztök, és a mellyet talál vala, meg eszen vala. Ennek kegyetlenségéről panaszolnak vala Jupiternek, de héjába. Mikoron ideje vagyon, ez napig is mind azt panaszolják a vizekbe rekegvén, de nem hallja Jupiter, mert meg utálák először a kegyelmes királt.

Értelme.

Mely népnek királya mikoron kegyelmes, Lássa meg, ne utálja azt, a gonosz fertelmes, Mert ád neki Isten, leszen ki veszedelmes.