A tücsök meg a hangya

A tücsök dalolt egyre, bár Ízzott a nyár, Úgyhogy mikor jött a komor Tél, része gond volt és nyomor: Még egy picinke kisdarab Legye, vagy férge sem maradt. Hét ment is a hangyához át Elpanaszolni nyomorát, És kérte, adjon néki kölcsön Zsákjába egy kis magot töltsön. Új aratásig, legalább. "Majd megadom, lesz erre gondom, Nyáron, tücsök-szavamra mondom A tőkét meg a kamatát." Bosszantja a tücsök kalandja, Nem is adott magot a hangya. - De ezt kérdezte végre tőle: "Mit tettél a meleg időbe?" "Éjjel-nappal munkába voltam, Fűnek-fának folyton daloltam." - "Daloltál? rendbe van, komám, Akkor ma táncolj, szaporán." -