Az légyről és hangyáról.

Az légy vetekedik vala a hangyával, hogy ő nemes volna, de az hangya nemtelen, mert ő szárnyan járna, amaz a földen csúszna-mászna, és hogy ő a királyok házába múlatna, amaz kegyig a földnek barlangjába rágna valami vetemént, és vizet innék, de ő ugyan jól laknék, és ezek ő neki csak múlatság szerint lennének mind így. Visszontag a hangya azt mondja vala, hogy ő volna nemes, mert ő meg elégednék rajta, mit neki a Szerencse parancsolt volna, és hogy ő tökélletes volna, de az légy állhatatlan és búdosó, és hogy a hangya mindenitt kellemetes volna, és jó munkálódásnak példája, a légynek kegyig életi nyavalyás és veszedelmes. A hangya nyárba télre valót szerezne, de az légy télbe vagy el nyomorodnék teljességgel, vagy bizon meg halna.

Értelme.

A ki mind azt szólja, kit ő kedve akar, Gyakorta fejére kisebbséget vakar, És leszen válassza ollyan, kit nem akar.