Az erdőről és paraszt emberről.

Amely időbe a fák is szólnak, beszélnek vala, egy paraszt ember mene az erdőhez, kérvén őtet, hogy hadna belőle egy szekerce nyélnek való fát vágni. Az erdő meg engedé. A paraszt ember, mikoron fejszéjét meg készítette volna, kezdé az erdőbe a fát egyenként mind le vágni. Az erdő magát eszébe vevé, és töttét igen meg báná, de késő penitentia vala, mert semmit nem használa bánatjával.

Értelme.

Kérlek, vedd jól eszedbe, és tedd el-be tegzedbe, És legyen mindenkoron ez emlékezetedbe, Hogy mint az erdő, kárt ne vallj cselekedetedbe.