A hasról és egyéb tagokról.

Az láb és a kéz egyszer meg haragvának a hasra, hogy csak hivolkodnék, és a mit ők lelnének, keresnének, azt mind fel lakná. Azt végezék, hogy avagy ő is munkálódjék, avagy tőlök enni ne kérjen. Amaz kezde egyszer másszor is könyergeni, de a kéz nem akara enni adni neki. A has végre éhségnek miatta meg fogyatkozék, kezdének a több tagok is meg fogyatkozni. Végre a kéz örömest ételt ád vala a hasnak, de immár nem veheti vala be, és ezenmódon, mikoron a hasra irégykednének, a has el veszvén ők is el veszének.

Értelme.

Látod-e, hogy egy tag más nekíl nem lehet, Azonképpen ember baráti nekíl keveset tehet, És ő szerencséje csak vékonyon mehet.