A lóról és szamárról.

Egy paraszt ember egyszer egy lovat tereh nekíl, egy szamárt kegyig jól meg terheltet vőn vele az útra. A szamár igen meg fárrada a tereh alatt, kezdé kérni a lovat, hogyha azt akarná, hogy meg ne halna, segétene neki el vinni az terhet. A ló semmiképpen nem akara. Végre a szamár le esék és meg hala. Az ember mind az terhet, kit a szamár viszen vala, még a szamárnak bőrét is hátára raká a lónak, mely tereh őtet mikoron igen meg nyomná, mondá: Bezzeg méltán szenvedem ezt, ki a szamárnak nem akarék segétséggel lenni, és ím mastan az ő terhének felette még bőrét is el kell viselnem.

Értelme.

Nyomorultat meg kell segétenönk, És arról gyakorta meg kell emlékeznönk, Hogy gonosz és jó szerencse mind egyitt jár velönk.