A szántó emberről és ebekről.

Egy szántó ember, mikoron a mezőbe sok napig telelt volna, kezde élésébe meg fogyatkozni. Meg ölé juhait csak hamar, annak utána kecskéit is. Végre meg vágá ökreit is, hogy volna mivel élni. Ezt az ebek hogy meg láták, mind el futának tőle, alíták, hogyha ott sokáig maradnának, tehát meg kellene halnik, mikoron az ökreket sem hadná ugyan, kiknek segétségével él vala.

Értelme.

Oly háznál nem kell maradni bérért, Sem lakás avagy ember kedvéért, Hol bőröd le vonszák a kölcsen kenyérért.