Az hangyáról és picsekről.

Mikoron az tél el kezdene közelgetni, az hangya vonsza vala a búzát szemenként az ő bolyába. Látta vala ezt a picsek, télbe oda mene, kezde búza magot tőle kérni, kinek a hangya mondá: Mire hogy én hozzám képest nem gyihtettél tis nyárba? Felele neki, mondá: Mert énnekem akkoron minden dolgomat az éneklésbe kellett el múlatnom. Mondá neki a hangya nagy nevetéssel: Hallod-e, ha nyárba éneklettél, mastan tehát éhezzél, mint jobban lehet felőled.

Értelme.

Hangyán az eszes embert, télen a vénséget vegyed, Azért míg erőd vagyon, dolgod úgyan tegyed, Hogy vénséged idején kenyeredet nyugolmason egyed.