Az teknősbékáról és keselyről.

Kévánja vala egy időbe a teknősbéka, hogy ő is fel repilhetne az égbe, és a ki őtet fel vinné, ígéri vala annak a Veres tengernek gyengyét. A keselyű nem messze áll vala, és ezeket mind jól hallja vala. Fel kapá őtet és fel repille vele. És ott fenn kezdé szolgálatját kérni, a mint meg ígérte volna, hogy meg adná. De mikoron amannak nem volna honnét meg adni, meg szoggatá őtet körmeivel, és meg evé. És ezenképpen a teknősbéka, ki az égbe kévánta vala jártát, az égbe vesze el.

Értelme.

Sokan kik ő rendekbe nagy bátran éltenek, És ha annak utána fel nevekedtenek, Veszedelmeket rájok nagyokat vöttenek.