A kopasz lovagról.

Egy kopasz lovagos, mikoron az úton menne, csinált hajat rakott vala a siveg alá, és mikor az szél sebessen fúna, le fúvá fejéből a hajas siveget, és mindjárást nyilván lőn az ő kopasz volta. El fakadának nevetve társai, és őmaga is nagy nevetéssel mondá: Nem csoda, ha az idegen haj el fut tőlem, mert még az ennen hajaim sem maradhatnak nálam.

Értelme.

Ha azt akarod, sokáig hogy ne nevessenek, És udvarból az uraim ki ne veszessenek, Nevetenek-e? Nevesd tis, ám hadd igessenek.