Az halakról.

Mikoron egy időbe nagy árvíz lött volna, egy hal, ki annak előtte valami folyó vízbe lakik vala, viteték a tengerbe. Ott magát kezdé hánni, hogy ő minden tengeri halnál nemesb volna, és a tengeri halakat semminek alítja vala. Ezt a disznóhal el nem szenvedheté, de mondá neki, hogy akkoron válnék az meg, mikoron mind kettőt meg fognák, és a vásárra vinnék, mert engemet (úgy mond) a nemesek vennének meg, de téged a szegén község.

Értelme.

Sokan dicséretet oly igen kévánnak, Hogy önnen magokról magok prédikálnak, És ki soha nem volt, olyat hagyigálnak.