Az úton menő emberről, ki egy zacskót talált vala.

Az úton járó ember mikoron hosszú utat ment volna, fogadást tőn, hogy ha valamit az úton lelne, annak felét Jupiter istennek adná. Annak utána nem sok idővel talála egy zacskót, melly mondolával és pálma gyimelccsel tele vala. Azért az pálma gyimilcsnek a felit és az mondolának a belit mind meg evé. Az magvát kegyig az pálmának és az héját az mondolának vivé az oltárra, és mondá Jupiternek: Né meg, Jupiter, mit neked ígértem, ím mind kilső része, s mind belső itt vagyon.

Értelme.

Az fösvén (ha lehetne) még istent is meg csalná, És mind fogadását, hitit jól el hátra hadná, Hogy csak az ő hasznát bévebben meg kapná.