Két kakasról, kik egymással vínak vala.

Két kakasok vínak vala azon, mellyik lenne az tyúkoknak előttek járó, és mikoron az egyik meg győzte volna az másikat, a ki meg győzetett vala, szégyenletibe el rejtezék, a másik kegyig öremébe fel röpille az ház tetejébe, ott kezdé szárnyait csattogatni és énekelni, jelentvén, hogy ő nyerte volna az baj vívást. Azon közbe odajöve egy kesely, meg kapá őtet, és meg adá enni az ő fiainak. Mellyet mikoron az más kakas látott volna, elő jeve, és kezde önnen maga az tyúkok előtt nagy békével járni.

Értelme.

Mindennek példa ez, ki magát el hiszi, Hogy az az ő dolgát szégyenségre viszi, Olykor meg leszen kegyig, mikor ő nem hiszi.