Egy rókáról.

Lát vala az róka igen szép szőlé fejeket, teljeseket immáran és meg érteket. És mikoron igen kévánna azokba enni, és minden tudományát reá vetette volna, mint azokhoz férkezhetnék. Végre, mikoron meg ösmeré, hogy minden igyekezeti héjába való volna és kévánságának eleget nem tehetne, erömét bánatra fordítá és mondá: Ez szőlő fejek még nem értenek, hanem igen savanyúk és fog váslalók.

Értelme.

Okosnak mindennek ezt kell tartani eszébe, Hogyha mit kéván, és nem lehet kezébe, Azt úgy tettesse, hogy nem akarja tenni tegzébe.